Ötvenkéthetes étrend és testmozgás, valamint transzdermális tesztoszteron kezelés javítja a biomarkereket

  • Keresés
  • Kérdések/konferenciák
  • Idézd
  • Ról ről
  • Szolgáltatásaink
  • Rendőrség
  • Kapcsolatba lépni
  • Jogi nyilatkozat

P313

52 hetes étrend és testmozgás, valamint transzdermális tesztoszteron kezelés javítja az alkoholmentes zsírmáj betegség biomarkereit és a kardiovaszkuláris kockázatot a metabolikus szindrómában szenvedő hipogonadalis férfiaknál

Farid Saad 1, 2, Armin Heufelder 3, Mathijs Bunck 4 és Louis Gooren 4

1 Bayer Schering Pharma, tudományos ügyek férfiak egészsége, Berlin, Németország; 2 Öböl-szigeti Orvostudományi Egyetem, Ajman, Egyesült Arab Emírségek; 3 magándiabétesz, München, Németország; 4 Endokrinológiai Tanszék, VUMc Amszterdam, Amszterdam, Hollandia.

valamint

Célkitűzések: A metabolikus szindrómában (MetS) és a 2-es típusú cukorbetegségben (T2D) szenvedő férfiaknál gyakran alacsony a tesztoszteronszint. Az alacsony tesztoszteronszint emelkedése javíthatja a MetS és a glikémiás kontroll tulajdonságait. Ebben az elemzésben értékeltük a keringő tesztoszteron normalizálásának az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) biomarkereire gyakorolt ​​hatásait és a kardiovaszkuláris kockázatot.

Tervezés és módszerek: Egyvak, 52 hetes klinikai vizsgálatban 32 MetS-t és újonnan diagnosztizált T2D-t szenvedő hipogonadalis férfit randomizáltak kizárólag felügyelt étrendre és testmozgásra (D&E).= 16) vagy további transzdermális tesztoszteron géllel (50 mg QD; = 16). A MetS-t a Felnőtt Kezelő Panel-III és a Nemzetközi Diabétesz Szövetség határozta meg. A hipogonadizmust az összes tesztoszteron ≤12,0 nmol/l értékeként határozták meg. A végpont a NAFLD (GPT, GOT, g-GT, CRP) és a kardiovaszkuláris kockázat (homocisztein, PAI-1, fibrinogén, Apo (a) és TG) biomarkereinek kiigazított változása volt.

Eredmények: 52 hét T-kezelés szignifikánsan nagyobb javulást eredményezett a NAFLD összes mért biomarkerében a T-vel kezelt betegeknél, mint a felügyelt D&E önmagában. A homocisztein, a PAI-1, a fibrinogén, az Apo (a) és a TG szintje mindkét kezelt csoportban szignifikánsan javult, a PAI-1, a fibrinogén és a TG szignifikánsan nagyobb javulást mutatott a T-vel kezelt betegeknél, mint a felügyelt D&E önmagában.

Következtetések: A tesztoszteron hozzáadása a felügyelt D&E-hez nagyobb kedvező hatást eredményez a NAFLD biomarkereire és a kardiovaszkuláris kockázatra. Eredményeink felkérik a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő férfiak tesztoszteronhiányának diagnosztizálásának és indokolt kezelésének fontosságát.